- Általában mindenhol megterem, de csak a szerves anyagokban gazdag talajon hoz bő termést. Ezért lehetőleg frissen trágyázott területre ültessük. A trágyát mindig ősszel dolgozzuk a talajba, s ilyenkor nagyobb mennyiségben káliumot is juttassunk a termőföldbe.
- Szereti a napot, ezért még félárnyékba se ültessük. Nem bírja viszont a szárazságot, rendszeresen öntöznünk kell. Különösen a palánták igényelnek sok vizet. A hideget jól tűri, csak -15 °C alatt fagy meg.
- Áprilisban vessük a magot szabadföldi ágyba. Ha a palánták megerősödtek, május végén tegyük a végleges helyükre, 70x70 cm-re egymástól. A palánták tövéhez a földet jól nyomkodjuk hozzá, és alaposan locsoljuk meg.
- Fejlődése során rendszeresen kapáljuk és gyomláljuk. A sárguló leveleket mindig szedjük le, hogy elkerüljük a gombafertőzést. Alkalmanként adjunk nitrogén fejtrágyát.
- A termést október végén alulról felfelé kezdjük szedni. Az első termés leszedésekor ajánlatos az alsó leveleket is letépni, így meggyorsul a növény fejlődése.
- A bimbóskelt télen is friss állapotban fogyaszthatjuk. A fagy beállta után szedjük. Ilyenkor a legzsengébb és a legízletesebb. De csak a levél alatti bimbók ehetők. Ha kinyílnak, kesernyéssé válnak.
- Felhasználáskor a bimbókat csavarjuk le a szárról, külső leveleit szedjük le, majd mossuk meg. Feldolgozástól függetlenül 10 percig pároljuk. A vízbe tegyünk egy evőkanál ecetet is. Csak röviddel az elkészülte előtt sózzuk meg, hogy szép zöld maradjon.
- A bimbóskelt fagyasztással tartósíthatjuk. A megtisztított és megmosott zöldséget először a kuktában pároljuk néhány percig, majd zacskóba adagolva fagyasszuk le. Felhasználáskor hagyjuk felengedni, és utána készítsük el.
